Verse 01

Gyermekként álmodtam, egy világról, a messzi távolban
Gyermekként álmodtam.
Felnőttem láthattam, de nem leltem a világom, a világban,
Amiről elhittem eljön majd és minden oly jó lesz majd.

Refr

Gyermekként elhittem, hogy az álmaim valóra váltom,
De félek, már nem jön el, most minden bűnömet úgy bánom,
Elrepülnék egy más világba, messze a hegyeken túlra és kezdeném,
De az évek rég ráncokat rajzolnak a homokba.

Verse 02

Itt belül minden még tisztán él,
A gyermekkor gondtalan évei szép emlék,
Még bennem tisztán él.
Túl sok könny hullt már a földre, túl sok fának a lombjait törte a szél,
Az élet néha túl kemény, de bízok még.

Verse 01

Egy örök harc a kettőnké,
Pedig elmúlt jó pár év.
De a tűz még bennünk ég.
Ha kell, ölj meg 100x minden nap,
Vagy hazudd el, hogy mindörökké tart,
Kell, hogy fájjon, hogy tudjam
Még szükségem van rád!

Refr

Ha újra kezdhetném, akkor is ugyanezt tenném - vagy újra írnám?
Az élet filmjét szebbé tenném, - vagy magam a sorsra bíznám?
Ha újra kezdhetném, a vászonra csak élénk színeket festenék,
De ugyanígy veled kelnék át, az élet viharos tengerén.

Verse 02

Nem vált valóra semmilyen álom,
Nem úgy történt, de nem is bánom,
Néha érzem, hogy nagyon fáj,
De ha éjjel csókolsz, nem kell már.
Ölj meg százszor minden nap,
Csak veled érzem magam szabadnak,
Kell, hogy fájjon, hogy tudjam,
Szükségem van rád!

Bridge

Nézz rám és érints gyengéden,
Engedd, hogy újra átéljem.
Nem számolom, ahogy az évek múlnak el.
Minden nap ajándék mit átélünk,
Remélem lesz még száz évünk.
Miért kell, hogy az élet múljon el.

Verse 01

Remeg a kéz, pár sor az egész,
Bárcsak tudnád, hogy fáj nekem,
De érzem, meg kell tennem.
Holnap könnyebb lesz már,
Csak aludj még kicsi lány, aludj még kicsi lány.

Refr

Vágyom rád, még mindig, mint akkor rég,
Fáj még száz szép emlék - még bennem él, de mennem kell.
Fenn az égen, egy csillag, majd elvezet hozzám,
De hív a végtelen, ugye mindig gondolsz rám.

Verse 02

Remeg a kéz, e pár sor a papírról rám visszanéz,
Most minden olyan csendes.
Csak aludj mélyen kedves.
Talán rólam álmodsz, de én már...
Tőled távol járok már.

Verse 01

Minden nappal újra élheted, amit nem szeretnél, de megteszed,
Mások bűnéért neked kell felelned.
Ez egy körforgás minek rabja vagy,
Kiszállás rég nincs az idő halad,
Ezt az életet kaptad, érezd hát jól magad.

Refr

Túl szép világ, amiben élünk,
Könny és szilánk – ha a jövőbe nézünk.
Bűnös múltunk árnyékát,
A jelen fénye nem fonja át!
Bűnös világ, amiben élünk,
Könny és szilánk – ha a tükörbe nézünk.
A múltban épült bűnökért,
A jövőnk régen elvetélt!

Verse 02

Minden percben hallod a hangjukat, mosolyognak, látod az arcukat,
Elmondják: Mindenki ugyanúgy áldozat.
Persze nekik kedvez az életünk, az ígéret szerint jó lesz majd nekünk,
Várom már a percet, amikor ébredünk.

Verse 01

Az első napsugár a hűvös éjszaka után,
Változást hoz már - talán.
Az ágyadban fekszel betegen gyengén,
Halkan lélegzel, az arcodat nézem.

Refr

Ébredj fel, mert látnod kell,
Ahogyan távol a nap kel fel.
Most eltűnnek a félelmek,
Az élet nyer ma új értelmet.
Ébredj fel, hív a fénytenger,
A sötét álmokat temesd el.
Most eltűnnek a félelmek,
Az élet nyer ma új értelmet.

Verse 02

Boldog a pillanat, láthatom első mosolyod.
Forró könnycseppek, simogatják arcodat.
Rám nézel, a szemedben már látom,
Új élet kezdődik, úgy várom.

Verse 01

Neked az első, nekem az utolsó esély mit kaptam.
Egy hosszú út végén, bezárt ajtó elveszett kulccsal.
Elfáradtam, bíztatást csak tőled kaptam (csak tőled kaptam bíztatást).
De célhoz érni, mindig úgy akartam.

Refr

De nem adom most azért sem még fel,
A félelmeimet elveszítettem.
Ha kell, hát egyedül megyek tovább,
Érzem, valami új vár még rám!

Verse 02

A kétségek bennem, tanítottak hogy kell élnem.
Csak te mondtad, hogy semmitől nem kell félnem.
Elfáradtam, sokan átgázoltak rajtam.
De célhoz érni mindig úgy akartam.

Verse 01

Bennem él még száz emlék,
A nyár már elszállt, de szívem őrzi még.
Veled újra elmennék és
Mindent újra átélnék.

Neked elhittem, nem csak álom volt,
Talán eljő az érzés és átkarol.
Bársony tenger és langyos szellő,
Elvarázsol.

Refr

Magasan a felhők felett, újra álmodom
Minden percét a forró nyárnak, Rád gondolok!
Szállnék, újra, lehunyt szemekkel,
Kéz a kézben, át az éjszakán, egy nyári szerelem.

Verse 02

Oly tisztán emlékszem,
Átkaroltál gyengéden.
Azt kérted, maradjak még veled, ezen az éjszakán.
Vad csókokkal játszottunk,
Sólyomszárnyakon szárnyaltunk,
Ezt a nyarat nem felejtem el.

Verse 01

Az éj most leszállt,
Már nem kell a szó,
Forró érintések, összebújva,
A lelked másnak adtad, de velem lépsz bűnös útra...

Refr

Testedre rajzolok lágyan, ujjaimmal,
Csak részegíts csókjaiddal,
Ne titkold a vágyad,
Nézz rám, kicsit lehetnél bátrabb!
100 mozdulat csak a mennyország,
És holnap minden megy tovább,
Miért titkolnánk?

Verse 02

Mennyi kincs várna ránk (ha te is akarnád),
Ha filmünk újra forgatnánk (ha újra akarnád).
De a jövőnk a múltban eltemettük rég,
Holnap már, a ma éjjel, egy múló szép emlék!

Verse 01

Annyi éj és annyi nappal után,
Végre eljött hozzám.
Vihar után egy gyönyörű szivárvány,
Nekem ragyog talán.
Annyit vártam már rád,
Elveszve hosszú éveken át,
De most melletted már
Újra rám köszönt a nyár.

Refr

Adj jelet, hogy minden jóra fordul majd,
Mert tudnom kell, hogy melletted mindörökké tart.
Benned megtaláltam a régi álmokat,
Újra szél repíti, a nap hevíti kitárt szárnyaimat.

Verse 02

Minden álom ma végre valóra vált,
Az érzés most rám talált.
Ne szólj, csak bújj hozzám,
Nekem ragyogj szivárvány.
Elfeledtem minden bánatom,
A csókod íze jó nagyon,
Ugye itt maradsz velem, úgy kell hogy érezzem.

Próza

Kell egy jel, hogy tudjam,
Minden jóra fordul majd.
Súgd meg, hogy melletted mindörökké tart.
Érzem, benned megtaláltam a régi álmaim,
Újra szél repíti, a nap hevíti kitárt szárnyaim.
Szivárvány.

Verse 01

Ezer be nem teljesült álom,
Futok utánuk, de nem találom,
Lépteid már rég nem hallom.
Nem ígértél semmit, belátom,
Mégis hittem, hogy vannak még csodák a világon,
És én is megtalálom.

Bridge

Álmaim útján, másképp láttam,
De másnak tűnik innen nézve a valóságban.

Refr

Én mindig vágyom még,
Kell, hogy hozzám érj, úgy, mint rég.
Bennem él egy álom még,
Kell, hogy hozzám érj, úgy, mint rég.

Verse 02

Utamon, már egyedül járok,
Hiszem még, a jóra én is rá találok,
Végre mindent másképp látok.
Nem gyötör a múlt már régen,
De néha kell még, hogy minden percét újra éljem,
Mára megszépült már minden.