Főoldal

kiemelt híreink

Utazók! (2017. május 27.)

Elkészült egy új számunk a soron következő 3. albumunkról, amelyet a korábbiakhoz hasonlóan szöveges videó formájában hoztunk nyilvánosságra, amely az "Utazók" címet kapta! IDE kattintva meghallgathatjátok! Jó szórakozást!

Hátradőlve - Az új dal (2017. április 19.)

Ismét egy új dallal jelentkeztünk, amelynek címe: "Hátradőlve". A korábbi dalunkhoz képest belassult a tempó, a hangszerelést és a mondanivalót is komolyabbra vettük. Kicsit visszanyúltunk a klasszikus szinti-pop felé, beszereztünk egy igazi analóg szintetizátort is, amely meglehetősen jót tett a hangzásunknak! Az első visszajelzések alapján rendkívül pozitívan fogadtátok, így annyit elárulhatunk, hogy a jövőben mág sok ilyen és hasonló dal várható a zenei műhelyünből! Addig is IDE kattintva hallgasd meg, ha eddig még nem tetted! Jó szórakozást!

Dalszövegek

Verse 01

Gyermekként álmodtam, egy világról, a messzi távolban
Gyermekként álmodtam.
Felnőttem láthattam, de nem leltem a világom, a világban,
Amiről elhittem eljön majd és minden oly jó lesz majd.

Refr

Gyermekként elhittem, hogy az álmaim valóra váltom,
De félek, már nem jön el, most minden bűnömet úgy bánom,
Elrepülnék egy más világba, messze a hegyeken túlra és kezdeném,
De az évek rég ráncokat rajzolnak a homokba.

Verse 02

Itt belül minden még tisztán él,
A gyermekkor gondtalan évei szép emlék,
Még bennem tisztán él.
Túl sok könny hullt már a földre, túl sok fának a lombjait törte a szél,
Az élet néha túl kemény, de bízok még.


Verse 01

Ma még távolinak tűnik a cél,
De megyek, amíg pezseg a vér,
Amíg érzem, hogy van miért,
Amíg van kiért.
Várom, hogy elérjem a Mennyországot,
Hogy lássam, amit senki se látott,
Ha kell, mindennel szembeszállok,
És csak szállok.

Refr

Elérem céljaim, ahogy elértelek már téged.
Én csak futok az álmaim útján, bármit is hozzon az élet.
Talán nem volt véletlen és nekünk találkoznunk kellett,
Hogy megkapjuk ajándékba az élettől, akit a sors mellénk rendelt.

Verse 02

Csak az első lépésig látok, mégis elindulok az úton.
Nem tudom, mit hoz a holnap, de meg kell tudnom.
És, hogy milyen messze a célvonal, én már nem is kérdezem,
Mert, ha kéz a kézben járunk, én már az utat is élvezem.


Verse 01

Több millió mérföldet, a hátunk mögött hagytunk már,
A csillagok alatt szálltunk, előttünk nem volt akadály.
Elmondtad, te már jártál erre és hogy ne féljek semmitől,
Megmutatsz mindent, amit nem láttam eddig az életből.

Aztán tovább szálltunk egy halványkék óceán felett,
Rózsaszín delfinek úsztak és mindegyik velünk énekelt.
Kicsit féltem néha, nem volt sem iránytű sem térkép,
Csak annyit mondtál, hogy szorítsam jól a varázsszőnyeg szélét.

Refr

Ez a szerelem, elragad és elrepít.
Ez a szerelem, erősít és elgyengít.
Ez a szerelem, olyan, mint, egy régi filmkockán,
Ahol te vagy a főhős és én vagyok melletted, az a boldog lány.

Verse 02

Később egy végtelen zöld mezőn, leszálltunk megpihenni.
Szivárványból facsart vízből tudtuk a szomjunkat oltani.
És te átkaroltál csendben eggyé váltunk,
Úgy éreztem, ma éjjel teljesül minden álmunk.

Aztán tovább szálltunk egy halványkék óceán felett,
Rózsaszín delfinek úsztak és mindegyik velünk együtt nevetett.
Többre nem emlékszem már, csak, hogy szorítod két kezem,
Jó volt, mint a kávé illata, mikor a csókodra ébredtem.

Bridge

Mindent, amire vágytam, benned megtaláltam,
Minden, amit tőled kaptam, oly jó.
Nincsen többé valóság, nincsen többé álom,
Csak annyi kell, együtt a kettő, eggyé váljon.


Verse 01

Nem tudom mit vártam az élettől,
Túl sok volt a könnyekből,
Oly távol mindentől.
Oly távol az élettől.
Csak árnyak és némaság,
Ez volt nekem a nagyvilág,
A lelkem már rég nem élt,
De te elhoztad nekem a fényt.

Refr

Veled más lett a jövő, mint a múltban hittem,
Most a jelenben köszönök mindent,
Annyi szürke év mögöttem…
Veled szebb lett az élet, mit valaha elképzeltem,
Veled színes, mi szürke volt,
Te vagy: Az életkaleidoszkóp!

Verse 02

Azóta összeállt már minden apró részlet,
Minden szilánk már egész lett,
Mára érzem, hogy végre élek.
Elmúltak a szürke évek.
Bennem rég elveszett kincsek,
Mond el, mennyit érnek,
Enged meg, hogy érted éljek.

Próza

Lehet az életem rosszabb és jobb,
De ugyanolyan már nem lesz, mint volt.
Te színekbe öltöztettél mindent,
Amit korábban színtelennek hittem.
Minden nap egy újabb kérdés, egy újabb talány,
Mit hoz a holnap veled szebb lesz talán?
Feledem a múltam, a régi énem elfeledtem,
De veled újra élek, érted újjá születtem.


Verse 01

Szétfeszít a tűz, ami bennem lobog,
Látom tetszik, ahogy a testem mozog.
Látom rajtad, már nagyon akarod,
De harcolj még, amíg meg nem kapod.
Nehogy elronts mindent, gyere közelebb
Súgj a fülembe egy kis meleget.
Érd el azt, hogy megengedjem neked,
Tegyél meg mindent, hogy ma veled legyek.

Refr

Ez nem, ez nem a szerelem,
Más lesz ma, más lesz a szereped.
Holnapra mindent elfeledek,
Nem kell, nem mond, nem mond a nevedet.

Verse 02

Minden perc, amit veled éltem át,
Elvarázsolt - de lépek is - viszlát.
Ez az éjjel nem a szerelemé volt,
Csak felébredt ösztönre, tűzre víz folyt.
Nem érdekel, hogy ki vagy és ki voltál,
Nem kell a szó és hogy szerelmet adjál.
Nem kell, nem kell a meséd,
Mert amit adtál, az bőven elég.


Verse 01

Egy örök harc a kettőnké,
Pedig elmúlt jó pár év.
De a tűz még bennünk ég.
Ha kell, ölj meg 100x minden nap,
Vagy hazudd el, hogy mindörökké tart,
Kell, hogy fájjon, hogy tudjam
Még szükségem van rád!

Refr

Ha újra kezdhetném, akkor is ugyanezt tenném - vagy újra írnám?
Az élet filmjét szebbé tenném, - vagy magam a sorsra bíznám?
Ha újra kezdhetném, a vászonra csak élénk színeket festenék,
De ugyanígy veled kelnék át, az élet viharos tengerén.

Verse 02

Nem vált valóra semmilyen álom,
Nem úgy történt, de nem is bánom,
Néha érzem, hogy nagyon fáj,
De ha éjjel csókolsz, nem kell már.
Ölj meg százszor minden nap,
Csak veled érzem magam szabadnak,
Kell, hogy fájjon, hogy tudjam,
Szükségem van rád!

Bridge

Nézz rám és érints gyengéden,
Engedd, hogy újra átéljem.
Nem számolom, ahogy az évek múlnak el.
Minden nap ajándék mit átélünk,
Remélem lesz még száz évünk.
Miért kell, hogy az élet múljon el.


Verse 01

Remeg a kéz, pár sor az egész,
Bárcsak tudnád, hogy fáj nekem,
De érzem, meg kell tennem.
Holnap könnyebb lesz már,
Csak aludj még kicsi lány, aludj még kicsi lány.

Refr

Vágyom rád, még mindig, mint akkor rég,
Fáj még száz szép emlék - még bennem él, de mennem kell.
Fenn az égen, egy csillag, majd elvezet hozzám,
De hív a végtelen, ugye mindig gondolsz rám.

Verse 02

Remeg a kéz, e pár sor a papírról rám visszanéz,
Most minden olyan csendes.
Csak aludj mélyen kedves.
Talán rólam álmodsz, de én már...
Tőled távol járok már.


Verse 01

Ha rád nézek annyi kérdés, van még a fejemben.
Mit miért tettél régen és mit tennél velem.
Elkísérsz-e az útra vagy fél úton kiszállsz?
Higgyek mindent el neked vagy engedjelek tovább?

Refr

Ha a jövőben látnék, tudnám, hogy mit mondjak, hogy jó legyek.
Ha a jövőben látnál, mindegy volna, hisz nem felelne meg neked.
Aki a jövőt látja, az tudja, nem létezik véletlen.
Ha a jövőbe látnánk, tudnánk, a közös jövőnk sem végtelen.

Verse 01

Annyi álmot éltem át, amiben csókoltál.
De a reggel egy újabb kérdést szült, tegnap hol voltál.
Ezer év is kevés volna, hogy választ kapjak minden kérdésre,
Hogy én és te…


Verse 01

Láttam befagyott tavon játszó napsugarat,
Láttam mosolygó gyermek arcokat,
Láttam csillagot az égen,
Láttam esőt napsütésben.

Láttam anyát, ki óvja gyermekét,
Láttam szivárvány millió szép színét,
Láttam bánat és örömkönnyet,
Láttam zöldellő dombot, s völgyet.

Refr

De annyi mindent akartam neked mondani, száz mondatban összefontan,
De összegyűlt csak egy szóban.
Annyi mindent mondhatnék, amit érzek, százszor is átgondoltam,
De elveszett csak egy szóban.

Verse 02

Láttam árvák szemében izzó száz reményt,
Láttam nagyszülők múló életét,
Láttam gyertyát leégni sírokon,
Láttam harcost zokogni vállamon.

Láttam fénylő hullócsillagot,
Láttam elveszett barátságot,
Láttam óceánt és tengert,
Láttam gyűlöletet, szerelmet.


Bridge

Annyi gondolat, annyi élmény, annyi vers,ami megtanított,
Minden bátorság, minden tudás elszállt, a lényed elvakított.


Verse 01

Minden nappal újra élheted, amit nem szeretnél, de megteszed,
Mások bűnéért neked kell felelned.
Ez egy körforgás minek rabja vagy,
Kiszállás rég nincs az idő halad,
Ezt az életet kaptad, érezd hát jól magad.

Refr

Túl szép világ, amiben élünk,
Könny és szilánk – ha a jövőbe nézünk.
Bűnös múltunk árnyékát,
A jelen fénye nem fonja át!
Bűnös világ, amiben élünk,
Könny és szilánk – ha a tükörbe nézünk.
A múltban épült bűnökért,
A jövőnk régen elvetélt!

Verse 02

Minden percben hallod a hangjukat, mosolyognak, látod az arcukat,
Elmondják: Mindenki ugyanúgy áldozat.
Persze nekik kedvez az életünk, az ígéret szerint jó lesz majd nekünk,
Várom már a percet, amikor ébredünk.


Verse 01

Múlnak a percek és a napok,
Minden nap egy új élményt akarok.
A percek ellenünk, mi egymással,
Ami csak gondolat könnyen elszárnyal.
Úgy érzem, hogy ránk még száz csoda vár,
Hazudd el, ha elmúlik, egy életen át majd gondolsz rá!

Refr

Ez még csak a kezdet,
Ezer járatlan út vár ránk.
Kellenek a tettek,
Hogy egy nap majd emlékezzünk rá!
Ez még csak a kezdet,
De ha minket az élet szakít el,
De addig együtt írjuk,
A lelkük könyvét tele emlékkel.

Verse 02

A sorsom, ha kell, kezedbe adom,
Csak mond el, mi vár ránk még az úton.
Ha kell, hát fizetünk a tettekért,
Mert amit megtesszük, mindennel felér.
Úgy érzem, hogy ránk még száz csoda vár,
Hazudd el, ha elmúlik, egy életen át majd gondolsz rá!


Verse 01

Az első napsugár a hűvös éjszaka után,
Változást hoz már - talán.
Az ágyadban fekszel betegen gyengén,
Halkan lélegzel, az arcodat nézem.

Refr

Ébredj fel, mert látnod kell,
Ahogyan távol a nap kel fel.
Most eltűnnek a félelmek,
Az élet nyer ma új értelmet.
Ébredj fel, hív a fénytenger,
A sötét álmokat temesd el.
Most eltűnnek a félelmek,
Az élet nyer ma új értelmet.

Verse 02

Boldog a pillanat, láthatom első mosolyod.
Forró könnycseppek, simogatják arcodat.
Rám nézel, a szemedben már látom,
Új élet kezdődik, úgy várom.


Verse 01

Neked az első, nekem az utolsó esély mit kaptam.
Egy hosszú út végén, bezárt ajtó elveszett kulccsal.
Elfáradtam, bíztatást csak tőled kaptam (csak tőled kaptam bíztatást).
De célhoz érni, mindig úgy akartam.

Refr

De nem adom most azért sem még fel,
A félelmeimet elveszítettem.
Ha kell, hát egyedül megyek tovább,
Érzem, valami új vár még rám!

Verse 02

A kétségek bennem, tanítottak hogy kell élnem.
Csak te mondtad, hogy semmitől nem kell félnem.
Elfáradtam, sokan átgázoltak rajtam.
De célhoz érni mindig úgy akartam.


Verse 01

Csak nézlek téged, az arcodat,
Ez a pillanat ezer titkot tartogat,
Talán megmarad.
Várom, hogy szólj, de te nem teszed,
Látom a két szemed, ugye lelkem beengeded,
Lelkedbe elvezet…

Refr

Nem kell, hogy bármit mondj,
Itt már nem ér semmit a szó,
Százszor többet ér, amit a szemed mond.

Verse 02

Izzaszt a kép, amit láthatok,
Amit átadsz nekem és amit átadok.
Szárnyalj, s veled szárnyalok.
Várod, hogy szóljak, de nem teszem,
Látom a két szemed, gyere, lelked beengedem.
Neked megteszem.

Bridge

De ha mégsem lesz ez egy végtelen álom,
Én azt sem bánom, őrzöm mindenáron.
Csak egy emlék lesz, ami hozzád majd elrepít,
Minden pillanat igaz volt - ne feledd - idézd fel perceit!


Refr 01

Nézz vissza, hunyd le két szemed,
Nézz vissza, ne szégyelld a könnyeket.
Nézz vissza egy percre, és néha gondolj ránk,
Azok is mi voltunk, de megváltozunk,
Igaz sem volt talán.

Verse 01

Még emlékszem, ahogy néztük a tavaszi lombok játékát,
És szívtuk az esőáztatta virágok illatát.
Még emlékszem, amikor minden rólunk szólt,
Annyi emlék volt, amit az idő elrabolt.

Verse 02

Úgy habzsoltuk, gondtalan gyermekéveink,
És a négy fal közé zárt, édes perceink.
Mennyit nevettünk, a szülők óvó szaván,
De mára ez a mosoly, gyermekünk arcáról köszön vissza ránk.

Refr 02

Nézz vissza, ne számold az éveket,
Nézz vissza, ha már máshogy nem lehet.
Nézz vissza egy percre, hisz él még száz emlék,
Más lett a valóság, mint ahogy álmodtuk gyerekként.


Verse 01

Bennem él még száz emlék,
A nyár már elszállt, de szívem őrzi még.
Veled újra elmennék és
Mindent újra átélnék.

Neked elhittem, nem csak álom volt,
Talán eljő az érzés és átkarol.
Bársony tenger és langyos szellő,
Elvarázsol.

Refr

Magasan a felhők felett, újra álmodom
Minden percét a forró nyárnak, Rád gondolok!
Szállnék, újra, lehunyt szemekkel,
Kéz a kézben, át az éjszakán, egy nyári szerelem.

Verse 02

Oly tisztán emlékszem,
Átkaroltál gyengéden.
Azt kérted, maradjak még veled, ezen az éjszakán.
Vad csókokkal játszottunk,
Sólyomszárnyakon szárnyaltunk,
Ezt a nyarat nem felejtem el.


Verse 01

Még annyi titkot rejt az élet,
Egy hang azt súgja mindig előre nézzek.
Pedig van néhány kevésbé jó emlékem,
Amiket bánom, hogy átéltem.
Voltak társak, akik szíven szúrtak,
De a sebek mára begyógyultak.
A tévedéseim elismerem,
És már tudom, mikor voltam rosszkor, rossz helyen.

Refr

Minden ránc az arcomon egy kép,
Öröm, bánat és fájdalom, ezer emlék.
Mindegyik egy karcolás,
Ami jelzi, hogy volt pár változás.
Minden ránc az arcomon engem rejt,
Arról mesél, hogy mennyi év eltelt.
Mindegyik egy történet,
Egy jel, hogy nem véletlen történt meg.

Verse 02

Az élettől azt is megtanultam,
Csak kevés barát marad velem, ha baj van.
És akiről hittem, kell nekem,
Csak egy mellékszereplő volt a filmemben.
Annyi minden már megtörtént,
Amitől, csak erősebb lettem, nem gyengébb.
A rossz arcokat elhagytam rég,
Az élet megy tovább, ahogy elrendelték.


Verse 01

Az éj most leszállt,
Már nem kell a szó,
Forró érintések, összebújva,
A lelked másnak adtad, de velem lépsz bűnös útra...

Refr

Testedre rajzolok lágyan, ujjaimmal,
Csak részegíts csókjaiddal,
Ne titkold a vágyad,
Nézz rám, kicsit lehetnél bátrabb!
100 mozdulat csak a mennyország,
És holnap minden megy tovább,
Miért titkolnánk?

Verse 02

Mennyi kincs várna ránk (ha te is akarnád),
Ha filmünk újra forgatnánk (ha újra akarnád).
De a jövőnk a múltban eltemettük rég,
Holnap már, a ma éjjel, egy múló szép emlék!


Verse 01

Ha szeretnéd, írok neked még szerelmes dalt százat.
Ha akarod, írok neked az életemről is párat.
De ha kell, írok a fájdalomról, mi a szívembe mart,
Csak ne kérd tőlem, hogy írjak rólunk egy búcsúdalt.

Verse 02

Annyi minden történt már az életben velem,
De olyan találkozás, mint veled, sosem.
Ha kell, lehozok neked minden csillagot,
Vagy minden kincset a tenger mélyéről felhozok.

Verse 03

Ha tehetném, mindent újra kezdenék, hogy érezd,
Hogy megbántam bűneim és hogy mindent újra érezz.
Amit nélküled élek át, az nem jelent semmit,
Mert te vagy mindaz, aki a mindennapokon átsegít.


Verse 01

Annyi éj és annyi nappal után,
Végre eljött hozzám.
Vihar után egy gyönyörű szivárvány,
Nekem ragyog talán.
Annyit vártam már rád,
Elveszve hosszú éveken át,
De most melletted már
Újra rám köszönt a nyár.

Refr

Adj jelet, hogy minden jóra fordul majd,
Mert tudnom kell, hogy melletted mindörökké tart.
Benned megtaláltam a régi álmokat,
Újra szél repíti, a nap hevíti kitárt szárnyaimat.

Verse 02

Minden álom ma végre valóra vált,
Az érzés most rám talált.
Ne szólj, csak bújj hozzám,
Nekem ragyogj szivárvány.
Elfeledtem minden bánatom,
A csókod íze jó nagyon,
Ugye itt maradsz velem, úgy kell hogy érezzem.

Próza

Kell egy jel, hogy tudjam,
Minden jóra fordul majd.
Súgd meg, hogy melletted mindörökké tart.
Érzem, benned megtaláltam a régi álmaim,
Újra szél repíti, a nap hevíti kitárt szárnyaim.
Szivárvány.


Verse 01

A tükörből már nem az néz rám, aki korábban voltam.
Az életem másképp élem, mint korábban gondoltam.
Minden változik, ahogy én is változom,
Mindent másképp látok már, mióta hozzád tartozom.

Refr

Nem akarok már az lenni, aki nélküled voltam - erőtlenül.
Minden csatám elvesztettem vagy épp magammal harcoltam - reménytelenül.
De azóta mindez a múlté már, hisz aki általad lettem - a szemedben,
Tenger vagyok egy cseppben és nem egy csepp a tengerben - maradj mellettem.

Verse 02

Elveszett már a gyenge lélek, aki bennem élt még régen.
Újjá lett, ahogy megfürdettél az élet tengerében.
Minden változik, ahogy én is változom,
Mindenért amit tőled kaptam, hálával tartozom.


Verse 01

Nem engedem, hogy érintsél,
De mégis akarom, hogy ismerjél.
Lásd meg, amit tényleg én vagyok,
Éld át, amit én adhatok.
Légy erős, mint száz orkán,
De csak szavakkal érj hozzám.
Gyere közelebb és engedem,
Csak láss túl a testemen.

Refr

Nézz rám, ez vagyok, nem leszek más,
Nem játszom, nem kell, hogy többnek láss.
Van hitem és erőm, hogy ne féljek,
Ez vagyok: Csak test és lélek.

Verse 02

Úgy akarom, hogy érintsél,
De nem akarom, hogy ismerjél.
Elrejtem, ami tényleg én vagyok,
Ennél többet nem adhatok.
Légy erős, mint száz orkán,
Ne csak szavakkal érj hozzám.
Gyere közelebb és engedem,
Had érezzelek testemen.

Bridge

Van hitem és erőm, hogy ne féljek,
Van hitem és erőm, hogy ne féljek.


Verse 01

Érzem, hogy szétszab az indulat,
Indulok, látom már azt utam.
Hív a végtelen, nem maradhatok,
Szabadon szállni - mást nem akarok!
Eljött a nap, hogy saját lábamra álljak végre,
Ne szólj egy szót se hozzám, a lelkem ma nélküled száll az égbe.

Refr

Jó vagy, de hozzám túl kevés! - Végre én is tisztán látom!
Jó vagy, de hozzám túl kevés! - Ami kell benned, nem találom!
Jó vagy, de hozzám túl kevés! - Az utam holnaptól egyedül járom!
Jó vagy, de hozzám túl kevés! - Érzem, most kell odébb állnom!

Verse 02

Érzem nem lesz már folytatás,
Érts meg, az élet megy tovább.
Nézd, én tényleg így akarom,
A közös múltunk hátrahagyom.
Az élet tartogat száz csodát,
De azt már nem veled élem át.

Bridge

Talán, majd egy másik életben,
Talán, nekem is sikerül éreznem.
Talán, majd egy másik életben,
Minden más lesz majd és én is átérzem.


Verse 01

Ezer be nem teljesült álom,
Futok utánuk, de nem találom,
Lépteid már rég nem hallom.
Nem ígértél semmit, belátom,
Mégis hittem, hogy vannak még csodák a világon,
És én is megtalálom.

Bridge

Álmaim útján, másképp láttam,
De másnak tűnik innen nézve a valóságban.

Refr

Én mindig vágyom még,
Kell, hogy hozzám érj, úgy, mint rég.
Bennem él egy álom még,
Kell, hogy hozzám érj, úgy, mint rég.

Verse 02

Utamon, már egyedül járok,
Hiszem még, a jóra én is rá találok,
Végre mindent másképp látok.
Nem gyötör a múlt már régen,
De néha kell még, hogy minden percét újra éljem,
Mára megszépült már minden.


Verse 01

Nem volt elég jó neked az a lélek mi bennem élt.
Én minden nap átváltoztam, hogy jó legyek - a kedvedért.
De a cseppek már tengerré váltak, mit magamban találtam,
A lelkem nem élhet magányban.

Refr

Miért bántasz minden nap?
Miért én változzak?
Ha nem fogadsz el,
Szoríts vagy engedj el.
Miért bántasz minden nap?
Miért én változzak?
Ha nem fogadsz el,
Félek, mennem kell.

Verse 02

Valamikor boldog percek is voltak.
De, mint a legszebb álmaink, széthullottak.
Mindennapos harcainktól már üres minden szó,
Bármit mondtam, sosem voltam jó.